I wonder why God lets me walk through this place.

Oké, tudom, hogy körülbelül mindenki szokott így érezni, de akkor is rossz.
Most körülbelül úgy érzem magam, mint akit az összes barátja cserben hagyott.
Komolyan, előszőr is egyik barátnőm azt mondta, segít egy sráccal, hogy össze jöjjenek a dolgok. Aztán én kerestem már másodszorra, múltkor is, de csak nem válaszolt, már akkor nagyon szarul éreztem magam, de utána még ráadásul most mi történt? Összejött azzal a bizonyos sráccal. Én meg már nem is keresem, mert úgy érzem hátba támadott. Vagy nem is tudom, nem is érdekelte, hogy ez nekem hogy fog esni...
Aztán itt van, hogy baráti köröm egyik része, meg folyton csesztet, meg olyan lenézőek velem, mintha valami alsóbb kategória lennék. És hát idáig eltűrtem, mert hát másik barátnőmmel is ezt csinálták, és vele úgy ahogy csak nevettünk a hülyeségeiken. De most azzal a bizonyos barátnőmmel nem is beszélünk. Az egész valahogy abból indult ki, hogy most valami másvalakivel van elfoglalva, és velem nem is foglalkozik, még tesin is őt választotta helyettem, és a másik két barátnőm meg egymást, én meg maradtam a villantós csajjal. Aki arról híres, hogy mindig villogtatja a fenekét... Szóval úgycsináltam, mintha rosszul lettem volna, de a vége az lett, hogy Ofő(aki a tesitanárom) hülyének nézett (szerintem el se hitta, hogy rosszul vagyok) és még így is segítenem kellett a fejenállásban a villantós csajnak. Minden tekintetben rosszul jártam.
Szóval van még egy barátnőm, de sajnos ő meg tőlem 100 km-re kollégista, szóval...
Mondjuk azt, hogy azt se tudom kivel tudnék beszélni ha akarnék.

Az egyetlen dolog ami feldob, az a karácsonyi hangulat, ez a kedvenc időszakom az egész évben. :)

14. nap - Egy dal, amit szégyellsz, hogy szereted: Maroon 5 - Moves Like Jagger (feat. Christina Agulera)