And I feel you forget me..

Elmondom, hogy élem meg általában amikor elballag egy végzős évfolyam a suliból (legalábbis az utóbbi két évben tapasztaltakat)! Először is örülök annak a rövidke 3 szabad napnak, amit Érettségi Szünetnek nevezünk. De azt viszont sajnálom, hogy elmegy jó pár helyes pasi (törvényszerű, hogy mindig a végzősek közt van a legjobb pasifelhozatal!). Viszont felszabadul 3 osztálynyi hely, ami a mi kis szűkös iskolánkban nagyon jelentős dolog!
Általában ez az egész, ballagás nem jelent nekem sokat. Csak jelzi, hogy közeledik az évvége. És néha eléri, hogy kicsit belegondoljak, hogy egyszer majd nekem kell az érettségi miatt aggódnom. Bár amikor belegondolok a végzős évemben sosem ez a rész jut eszembe, hanem az, hogy milyen király lesz megint egy évig elfoglaltnak lenni, mármint az az utolsó osztálykirándulás, szalagavató, tanárbúcsúztató, szerenád, ballagás féle elfoglaltság. Általánosban is pontosan az ilyen dolgok miatt volt a kedvencem az utolsó év.

De most, hogy az egyik végzős osztályból barátkoztam össze pár emberrel, és onnan zúgtam bele egy srácba is... Iszonyú. Tudod az a féle barátság, ami nincs még bebiztosítva (mert csak február óta tart, íronikus, hogy így alakult) és nem tudhatod, hogy megmarad-e ha többé nem találkoztok szükségszerűen... És az a féle szerelem, ami nem alaptalan, mert van egy kis múltatok, de nem elég komoly, hogy legalább maradjon belőle barátság. Bizonytalanság. És csak fogadjam el, hogy még 4 napig maradnak, aztán szombat délelőtt elballagnak. És ennyi. Lépj tovább.

Aztán még itt van másfél hónap az iskolából, és bírjam ki. Bírjam ki. Szóval most körülbelül tudom, hogy szombaton minden véget ér. Oké az élet megy tovább, 3 nap érettségi szünet, aztán jövő szombaton osztálykirándulás, utána iskola nap, évvégi hajtás. De én már most látom, hogy nekem ez nem fog menni. Nem csak a suli lesz üresebb nélkülük, hanem én is.

27. nap - Egy dal, amirõl azt kívánod, bár el tudnád játszani: Lana Del Rey - Ride