Now I'm feeling different.
(véresen őszinte ömlengés következik)
Olyan apró okok miatt, mint, hogy nehezen kelek reggel (igazából sokáig készülődök), meg más nem velem összefüggő okokból is apu most kitalálta, hogy fél 12-kor lekapcsolja a netet.. Ezen én persze írtó dühös lettem, de igazából most nem konkrétan erről szeretnék írni!
Hanem arról, hogy én rajtam sajnos a düh sírás formájában szokott kijönni. És most is ez volt, feljöttem a szobámba felcsuktam a lávalámpám és elkezdtem bőgni az ágyamon feküdve, de körülbelül 0,01 másodpercig a kiváltó ok miatt, utána már az egész mindenség miatt.
Amiatt, hogy nem kellek A.-nak (igen, ő életem szerelme amikor mély érzelmekről olvastok mindig róla van szó), és, hogy a barátnője, aki amúgy kísértetiesen hasonlít a gyönyörű Lucy Hale nevű színésznőre folyton szembe jön velem a folyosón úgy nézve rám, mint egy véres rongyra, de ha nem ezt kell elviselnem, olyankor épp azt ahogy A.-val enyelegnek az orrom előtt. Nevetségesen fáj, az ilyen esetek után mindig csak ahhoz van kedvem, hogy kimenjek a mosdóba és a szemem is kisírjam. A tudat hogy nem voltam jó neki, és a tudat, hogy amúgy senki másnak se, teljesen kiborít. És akinek kellek, na annak csak egy dologra, amit undorító üzenetekben ír meg, mintha csak az utcasarokról szalajtottak volna, és füttyre ugornék.
A suli amúgy szarul megy és folyton stresszel, utálom a súlyom, már szinte csak azokon a homályos péntek estéken érzem jól magam. A nyári fesztiválozós tervem bukóban, és nincs pénzem.
És igazából ha bárkit érdekel, hogy miért raktam ki ezt a dalszövegrészletet, megint A.-ra kanyarodnánk vissza. [szóról-szóra] Vége, elrontottam, nem voltam elég, vége annak a korszaknak, és már máshogy érzem magam.
És igazából most, hogy ezt a sok-sok fájdalom/csalódottság kibukott, végülis visszatérhetek arra, hogy miért is különösen borzasztó ez az egész nem-netezhettek-éjjel-mert-kikapcsolom dolog. Mert amikor szarul leszek az érzéseimtől nekem filmeznem kell, vagy beszélgetnem vagy akármi, és általában este szokam legtöbbször kibukni, és most majd hova menekülök? Remélem hamar vége lesz ennek a felesleges bűntetésnek..
Most meg úgy érzem, nem eszek egy hétig.
We were young
We were young
We were young, we didn't care
Is it gone?
Is it gone?
Or it's floating in the air?
I changed my mind
I changed my mind
Now I'm feeling different
Olyan apró okok miatt, mint, hogy nehezen kelek reggel (igazából sokáig készülődök), meg más nem velem összefüggő okokból is apu most kitalálta, hogy fél 12-kor lekapcsolja a netet.. Ezen én persze írtó dühös lettem, de igazából most nem konkrétan erről szeretnék írni!
Hanem arról, hogy én rajtam sajnos a düh sírás formájában szokott kijönni. És most is ez volt, feljöttem a szobámba felcsuktam a lávalámpám és elkezdtem bőgni az ágyamon feküdve, de körülbelül 0,01 másodpercig a kiváltó ok miatt, utána már az egész mindenség miatt.
Amiatt, hogy nem kellek A.-nak (igen, ő életem szerelme amikor mély érzelmekről olvastok mindig róla van szó), és, hogy a barátnője, aki amúgy kísértetiesen hasonlít a gyönyörű Lucy Hale nevű színésznőre folyton szembe jön velem a folyosón úgy nézve rám, mint egy véres rongyra, de ha nem ezt kell elviselnem, olyankor épp azt ahogy A.-val enyelegnek az orrom előtt. Nevetségesen fáj, az ilyen esetek után mindig csak ahhoz van kedvem, hogy kimenjek a mosdóba és a szemem is kisírjam. A tudat hogy nem voltam jó neki, és a tudat, hogy amúgy senki másnak se, teljesen kiborít. És akinek kellek, na annak csak egy dologra, amit undorító üzenetekben ír meg, mintha csak az utcasarokról szalajtottak volna, és füttyre ugornék.
A suli amúgy szarul megy és folyton stresszel, utálom a súlyom, már szinte csak azokon a homályos péntek estéken érzem jól magam. A nyári fesztiválozós tervem bukóban, és nincs pénzem.
És igazából ha bárkit érdekel, hogy miért raktam ki ezt a dalszövegrészletet, megint A.-ra kanyarodnánk vissza. [szóról-szóra] Vége, elrontottam, nem voltam elég, vége annak a korszaknak, és már máshogy érzem magam.
És igazából most, hogy ezt a sok-sok fájdalom/csalódottság kibukott, végülis visszatérhetek arra, hogy miért is különösen borzasztó ez az egész nem-netezhettek-éjjel-mert-kikapcsolom dolog. Mert amikor szarul leszek az érzéseimtől nekem filmeznem kell, vagy beszélgetnem vagy akármi, és általában este szokam legtöbbször kibukni, és most majd hova menekülök? Remélem hamar vége lesz ennek a felesleges bűntetésnek..
Most meg úgy érzem, nem eszek egy hétig.
We were young
We were young
We were young, we didn't care
Is it gone?
Is it gone?
Or it's floating in the air?
I changed my mind
I changed my mind
Now I'm feeling different
Megjegyzések
Megjegyzés küldése