satisfied or sad inside?

Azt kell mondjam meg volt az oka, hogy nem írtam az elmúlt 10 napban. De itt vagyok, és most akkor egy kicsit több szóban fejtem ki gondolataim.

Elindult a visszaszámlálás. Már csak 16 nap és érettségizünk, de most nem is erről akarok írni. Hanem arról, hogy mennyire várom már, hogy túl legyünk rajta. Oké nem egy bejegyzésben azt ecseteltem, hogy vége lesz és nem látom majd újra, de az az igazság, hogy nem látom már február óta csak pillanatokra. Mert keresztbe tettek nekem és lám ennyi, már nem is várom a keddeket. Talán így volt jobb? Így könnyebben mondok majd búcsút? Nem hiszem. Itt lesz még pár közös élmény, mint a Ballagás meg a próbák, de akkor se fogunk már beszélni. Ennyi volt.
Viszont amennyit stresszelek az elmúlt napokban az érettségin az már egészségtelen. És már várom a szabadságot meg a nyarat. Tegnap is inkább nem mentem sehova, mert egy hete ilyenkor is szarul voltam, és egy szót nem tanultam egész szombaton. 

És mostanában egyébként nagyon próbálok motivált maradni a mozgáshoz, meg hogy kevesebbet egyek. A héten már 3x voltam futni is. Nagyon nem tudok megbarátkozni azzal ahogy kinézek, és majd ha úgy érzem feladnám, arra gondolok mennyire sokkal jobb lenne vékonynak lenni.