Wayamaya

a kedvem (igen, néha előfordul velem is).
Ma végre fogtam magam, és tényleg tettem olyan erőfeszítést, amivel végre magamnak is bizonyítottam egy kicsit, hogy igen amúgy még fiatal vagyok, de már felnőtt. Elvittem (5 helyre) az önéletrajzomat. És picit ijesztő volt, de utána jó is. Hogy miért ijesztő? Nem azért mert olyan tipikusan félős ember lennék, nem arról van szó. Csak bizonyos élethelyzetekben, az vagyok. De pl társaságba járni nem félek bezzeg, de ezt tudjátok nagyon jól.

Csak, hogy izgibb legyen a délután (meg ez a bejegyzés), barátommal beültünk fagyizni, ő meg hiába mondtam, hogy ne parkoljon ott az út szélére csak úgy tett és körülbelül 5 perc múlva jött is a rendőr (ami amúgy nem is olyan sokkoló a főúton), aztán az valahogy úgy nézett ki, hogy én nyaltam a fagyimat és néztem ahogy a barátom a rendőrökkel tárgyal. Picit szürreális volt. De ha belegondolok volt már több ügyünk rendőrrel, szóval annyira nem is. Akit esetleg érdekel a történet vége: megúszta egy figyelmeztetéssel.

Na de péntek van hálisten, szóval további szép napot mindenkinek! ♥

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések