Still here

Még itt.

Bár már azt se tudom igazán olvassa-e még valaki ezt a blogot..
Azt hiszem mikor néha úgyis érzem, hogy írnék ide, akkor valahogy mindig az a kérdés ötlik fel bennem, hogy meg akarom-e én örökíteni ezt az érzelmet, gondolatot? Vissza akarok én majd emlékezni erre?

Talán nem tetszenek magamban a változások. De mi van ha nem is változtam, és épp ez a baj.
Mi van ha ezek a bejegyzések folyton csak véget-nem-érő visszamerengések? Mi van ha csak a törött szív az egyetlen ami igazán inspirálja az embert az írásra? Miért azok a gondolatok érintenek meg mindenkit?

Sok-sok kérdés meg blabla.
A rövidke elméletem (ami igazából a felét se válaszolja meg), az az, hogy már jó nem-egyedül, jobb, mint volt. De ez se tökéletes. Mégis ami igazából a bajom az az önmegvalósítás hiánya.

Ha végig verekedted magad ezen a kusza gondolatmeneten, és tán még meg is értetted, gratulálok - őszintén.

*
It must be possible to swim in the ocean of the one you love without drowning.