i wonder what i've been through
Íme hát az egyik legnehezebb szakasz egy ember életében: ha épp nem tanulnál tovább, találj egy munkát gyorsan, és igy 22 évesen próbálj minél előbb, minél messzebb szállni a családi fészekből.. Találni egy olyan munkát ami olyan irányba kéne, hogy vigyen az életben, hogy ne utáld azt.
Nyomasztó gondolat, főleg az én idegeskedő, szorongó természetemnek, amikor mindig úgy félek az új dolgoktól..
Talán mostanság jobban fog fájni a nosztalgia, mint valaha. Nem tudom.
Miért tűnik mindig úgy, hogy mások annyi mindent elérnek, én meg megakadtam, mert nem vagyok elég okos, és talpraesett. Tud ez még változni? Más is így érez?
Megrekedtem, már most tudom.
Az is mit árul el rólam, hogy az elmúlt hetekben újra elővettem a naplómat is? Pedig 2015 óta nem írok naplót (egy-egy gondolatot kivéve évenként). Miért kell ez még most is nekem?
*Restart
Nyomasztó gondolat, főleg az én idegeskedő, szorongó természetemnek, amikor mindig úgy félek az új dolgoktól..
Talán mostanság jobban fog fájni a nosztalgia, mint valaha. Nem tudom.
Miért tűnik mindig úgy, hogy mások annyi mindent elérnek, én meg megakadtam, mert nem vagyok elég okos, és talpraesett. Tud ez még változni? Más is így érez?
Megrekedtem, már most tudom.
Az is mit árul el rólam, hogy az elmúlt hetekben újra elővettem a naplómat is? Pedig 2015 óta nem írok naplót (egy-egy gondolatot kivéve évenként). Miért kell ez még most is nekem?
*Restart
Megjegyzések
Megjegyzés küldése