I knew it was too late for her now to learn

Ironikusan van egy kis eufória miután az ember sokat sír, kicsit tényleg megkönnyebbül olyankor a lélek.

Nagyon nehéz hetek állnak mögöttem, rengeteget kell túlóráznom és éjszakánként bejárnom dolgozni. Nagyon kimerítő, főleg így hosszútávon. Biztos ez is benne volt abban, hogy az, hogy szombat este végre eltudtam szabadulni a városból és inni, olyan óriási boldogságnak tűnt, és az, hogy haza kellett jönnöm (mivel aki fuvarozott már menni akart) olyan nehezemre esett.

Ma a barátommal is jól összevesztünk ami részben a tegnap estéből indult (hasonló dolgok miatt amiket már itt emlegettem amúgy a blogon)..

Szóval kisírtam a szemeim. De elindítottam a kedvenc Chelou számom, és püffedt szemekkel de attól végre sikerült mosolyognom.