And those bright blue eyes

Tegnap hazasétáltam este munkából, fél óra séta de olyan jól esett.

Jó érzés így élni, hogy megtalálok ilyen apró örömöket, hogy este egyedül hazasétálni. Ilyen régen sose jutott volna az eszembe. Valamit én is változok ugye?

Ma reggel pedig boldogan keltem, mert látni foglak.

A többiek alszanak még, úgyhogy kihasználva az alkalmat kiültem a teraszra egy cigire, Keaton Hensont hallgatva, a napsütéses udvart bámulva.

Lassan készülnöm kell.

Elképzelem ahogy majd belerohanok abba az ölelésbe.