részlet

Nem számított nekem, hogy már haza kellett volna mennem, csak az, hogy végre ketten legyünk egy kicsit. A raklapok mellett azért ahogy mindig is csinálta megfogta a fejem, a nyakamra csúsztatta a kezét picit megnyomta, aztán le a hátamra simította a kezét, pár simítás és utána le a fenekemre. Imádtam ezt a kis műveletet ami olyan ismerős volt tőle. Közben boldog új évet kívánt lágyan. Én is mondtam neki csak az én hangom sokkkal erőtlenebb, szomorkásabb volt. Mint akiből az elmúlt napokban kiment minden szerelmes derű ami volt.