"és rájöttél, hogy ez mindennek a vége"

Végül pocsék egy este volt, utálom az utolsó percéig.
Ott volt és nem is csak Ő.
És megint nem volt olyan amilyen - szerintem - lennie kellett volna.
Tudod, te vagy a válasz a kérdésre, amit fel se tettem.

Ma megint nagyrészt szorongtam, és amikor eltört a mécses, és feljöttem a szobámba, az ágyamba kuporodni, felcsendült szüleim ordításokkal teli veszekedése, amit még csukott ajtón át is jól hallottam.
Miért van az, hogy még itthon se tudnak rendben lenni a dolgok?

Leültem a nyitott ablakom alá, és Simon Mártont kezdtem olvasni.
És én mostmeg annyira nagyon nem tudok mit kezdeni magammal, mi a fenét csináljak, hogy 
n e   é r e z z e k   í g y   t o v á b b ?

Persze, hogy nem leugrani akarok, nem
véget, hanem egy igazi kezdetet végre, nem érted?
Letörölni a táblát, lesöpörni az asztalt. Amnéziát.