Insomnia

Ma délután kiültem a teraszra, az jutott eszembe amikor még őszi szünetben minden nap kiültem, és néztem ahogy napról-napra kissebb lett a diófa lombja. Ahogy olyan látványosan közeledett a tél. És, hogy milyen nyomorult hónapok voltak, és mennyire gyűlöltem azokat az embereket akik között mindennap voltam akkoriban.

Mai napig is ha eszembe jut, hogy nem kell őket többet látnom, jóérzés fog el. De viszont az amilyen kilátástalan most a jövőm, nem mindig hagy nyugodtan aludni.