szétfacsar

Most ez jött belőlem:

Ez egy rossz nap volt

Minden beszürkült

A frontinokat kezdtem számolgatni

A cigim kezdtem arra gondolva szívni

Hogy te is csak egy ilyen füstös lélegzet vagy

Hiába élvezem, égeted a tüdőm

Mínuszolod a napjaim

Elgyengítesz

És tudom, hogy már csak pár szippantás van hátra

Csak ha egyszer tényleg meg kell, hogy vonjalak magamtól

Azt már el sem tudom képzelni

Milyen színűre festem utána a szemem

Milyen hamis mosolyokat erőltetek a számra

Hányszor sírom magam álomba

Mielőtt elfogy a könny

És csak a bánat marad

A monoton és zsibbasztó

Ami úgy ver fejbe majd minden reggel, hogy képtelen leszek meg az ágyból is kikelni

Miért kell majd utána jól lennem

Mégis ki lesz az ok akiért vigyázni fogok magamra?

Akiért eszek mielőtt iszok

Akiért nem zuhanok térdre csak átvitt értelemben

Ki lesz az a megnyugtató pont a fejemben, az a jelenlét ami képes elaltatni éjjelente?

Pedig 8 éve nem alszom

Ha ez majd eljön nem tudom, hogy teljesen megszünteted-e köztünk azt a kis óvatos kapcsolatot is ami eddig volt

Vagy majd bűntudatból néha irni fogsz hogy vagyok?

Néha majd azért meg akarsz bizonyosodni arról élek-e meg?

Tönkre mentem-e általad?

Igen önző voltál de mégis örülök, mert tudom, hogy tényleg akartál vagy akarsz

Vagy mit tudom én

De valami volt ami hozzád köt

Valami ami elég, elég ahhoz, hogy eszedbe jussak majd

Legalább 5 évente

Vagy ha már halálos ágyadon fekszel és bűnbánóan számolgatod a vétkeidet

És akkor talán majd megjelenik az arcom

Meg a sóvárgó szemem

Meg az a sok szorongás ami ebbe a testbe szorult

Ugye, hogy nem bánod? Nem bánsz semmit ugye? Kérlek mond hogy nem