Last Summer

Mindig az kell, amid nincs.
Tudom ez mit jelent! Például állandóan visszamennék az időben! Mert mindig hiányzik az, ami már elmúlt! Mint például, hiányzik a tavaly nyár is. Nem azért, amik akkor történtek, hanem amilyen hangulata annak a 2 és fél hónapnak volt, és ilyenkor jó visszaolvasni a naplómat!
Ma a Dear John soundtrackjét hallgattam, és jött ez a You Take My Troubles Away című dal, és konkrétan majdnem elbőgtem magam. Hogy hiányzik, tavaly augusztusban ANNYISZOR meghallgattam ezt a dalt. Most ugyanígy vagyok, ismétlőn ez megy vagy már 2 órahosszája! Közben arra gondolok, tavaly ez könnyebb volt, tavaly kevesebb problémám volt, tavaly más volt...
De igazából én is tudom, hogy azon az előző nyáron ugyanezt éreztem, és jövőre is ugyanezt fogom! A következő nyáron ez a pár hónap lesz szép emlék, majd ide akarok visszajönni.
És azt is tudom, hogy bármennyire is tiltakozom megállhatatlanul felnövök, és ezt nagyon utálom. Nem érdekelne ha így a 16. évem utolsó 2 hónapjában minden megállna és véget érne. Olyan könnyű lenne.
Mert mi értelme az egésznek, ha sosem jó az ami van?
De senki se aggódjon, van egy kiskapu: ha találsz egy biztos pontot, valakit vagy akár valamit ami neked elég, ami mindig ott lesz, akkor az idő szaladni fog, nem is fogsz azon a tavaly nyáron, vagy egyáltalán a múlton rágódni, egyszerűen csak élvezni fogod ami van.
Sajnos úgy érzem, hogy én egy hülye kivétel vagyok. Amolyan 1 a millióhoz féleség. Olyan valaki akinek nincs kiskapuja, aki mintha olyasmire várna ami sosem fog megtörténni. Mintha sosem lehetnék teljesen jól. Mintha az én biztos pontomat sosem találhatnám meg, még ha egyáltalán létezik sem.
Vacak érzés. És épp ezért kérdezem, ha nekem nincs mire várnom, akkor mi értelme az egésznek?