At least twice a day.

Ma anyukám azt mondta rá hasonlítok a legjobban  meg, hogy olyan érzékeny is vagyok.  Erre azt mondtam, hogy hát az biztos. Egy nap legalább egyszer vagy ha nem kétszer is sírok.
Erre megrökönyödött, és nem értettem miért. Hiszen ha néha sírni is lát mindig olyan, mintha nem venné komolyan, mintha nem is érdekelné. Most mégis meglepődött. És megkérdezte, hogy ma már sírtam? És nem akartam hazudni szóval bevallottam, hogy igen. Ezután Arra volt kíváncsi, hogy milyen dolgok miatt szoktam sírni? Például ha suliban "bántanak". Azt mondtam ilyesmik miatt.
De igazából nem csak erről van szó, de ezt már nem mondtam meg neki. Legtöbbször azért sírok mert nem vagyok elég jó, elég szép, és elég vékony. Mert magányosnak érzem magam. Akkor is nagyon sírok ha csalódok magamban, ha például túl sokat eszem. Vagy néha amikor tükörbe nézek is sírok. Én tudom, hogy érzékeny vagyok. De utálom, hogy ennyire. Ez egy gyengeség. Nem szeretek sírni, mert bár tudom, hogy attól szószerint megkönnyebbül az ember, meg még jót is tesz fizikailag, de van egy pont amikor már annyira sír az ember, hogy bedagadnak a szemei, és órákig úgy maradnak.
Emlékeztek arra a csütörtökre amiről azt írtam, hogy nem voltam jól, és nem mentem iskolába? Hát nem beteg voltam, csak előző este olyan sokáig sírtam, hogy bedagadtak a szemeim annyira, hogy reggel alig bírtam őket nyitvatartani, és hiába öblítgettem hideg vízzel nem segített.
Ne kérdezd mi bajom, miért sírok ennyit, miért vagyok ilyen, mert nincs jó válaszom.

Crying is how your body speaks when your mouth can't explain the pain you feel.