You're my Wonderwall.

Olyasmik járnak a fejemben, hogy holnap visszamehetnék az orvoshoz. Ugye péntek reggel elég betegen ébredtem, aztán nem is voltam suliban. Mostmár kezdek kigyógyulni de semmi kedvem visszamenni. Amúgyis nem fair, hogy egy betegség pont hétvégére essen és csak egy napot hiányozzak! De az a baj, hogy mivel 18 lettem már nem járhatok a gyerekorvoshoz, az az orvos akihez meg mennem kell, hát őt még nem ismertem ki és félek, hogy ő csak akkor ad igazolást ha már a halálodon vagy.

De tényleg nem akarok visszamenni. Nézzük csak a múlthét hétfőjét, az is borzalmas volt! Láttam ŐT, a lépcsőnél a suliban (OKJ) épp a legjobb barátnőmmel beszélgetett (na igen, elég szar) de én csak elmentem mellette és nem is köszöntem. Hogy miért nem? Nem azért, mert tudom, hogy már semmit nem számítok neki vagy, mert bunkó lennék. Nem is tudom kifejezni, hogy miért, inkább egy dalt idéznék:

I bet it never ever occurred to you that I can't say "Hello" to you and risk another goodbye.