But tell me now, where was my fault?

Ha már rád gondolok mosolygom. Mosolygom amilyen aranyosan és lágyan beszélsz. Azon, hogy amolyan kis hipsteres stílusod van és ahogy mindenről megmondod a véleményed. Hogy csak akkor dohányzol ha iszol, hogy tudod mennyien szeretnek mégis szerény vagy. És ahogy a hajadba túrsz a hosszú ujjaiddal, bár mindig arra gondolok, hogy azok bárcsak az enyéimet szorítanák.. És még annyi mindent tudnék mondani.

Mosolyognom kell most is, mert eszembe jut, hogy vasárnap hajnalban még csak nem is mondtam semmit, de te már neki is álltál telefonálgatni, hogy legyen hol aludnom, és mosolygom, mert tudom, hogy biztosan egy kicsit aggódtál, és mosolygom, mert - amikor elmondtam, hogy azért nincs hol aludnom, mert inkább inni mentem, mint a többiekkel aludni - szinte hallom a fülemben ahogy azt felelted kedvesen, kissé aggódván "Jajj, olyan buta vagy..!".

De sírnom kell, ahogy arra gondolok, hogy te hol töltötted az éjszakát. És nem értem. De fáj. Hogy is ne fájna? Azt kívánom bár tudnád mennyivel jobban is lehet szeretve lenni, és láttam, hogy viselkedett az a lány másokkal is.. szóval tényleg nem értem. Bár tudnád, hogy lehet ez máshogy. Bár te is így éreznél.

Can you lie next to her
And give her your heart, your heart
As well as your body
And can you lie next to her
And confess your love, your love
As well as your folly
And can you kneel before the king
And say I'm clean, I'm clean

But tell me now, where was my fault
In loving you with my whole heart
Oh, tell me now, where was my fault
In loving you with my whole heart

A white blank page and a swelling rage, rage
You did not think when you sent me to the brink, to the brink
You desired my attention but denied my affections, my affections

So tell me now, where was my fault
In loving you with my whole heart
Oh tell me now, where was my fault
In loving you with my whole heart

Lead me to the truth and I will follow you with my whole life
Oh, lead me to the truth and I will follow you with my whole life