I long for a touch, a reminder of us, but it must not be.

Most, hogy pár napja itthon vagyok kicsit megnyugodtam, rendbe jöttem  egy egészen picit, csak azért vagyok mégis nyugtalan, mert tudom, hogy ez az egész hétfőn elillan, és minden megint szörnyű lesz. Na mindegy is.

Addig is próbálok ebből a pár napból minden kis emléket kincsként őrizni. Olyan jelentéktelen dolgokat, mint mikor nem tudtam eldönteni, hogy a levegő volt csípős, vagy a cigi túl erős. Vagy ahogy mindennap kiülök a teraszra, és azt a sárga diófát nézem, ahogy mindig egyre kisebb marad a lombja..

Tudod mit? Túl drágák ezek a napok.
Meg ha a címből nem jöttetek rá, hiányzik az a régi nagy Ő.