Won’t you help me be
Halk zene a háttérben, könyveimet félre dobtam, hallgatom azt a régi ismerős hangot ahogy a pincében valaki fát vág össze tüzelőnek. Tanulnom kéne, de félbehagytam, mert úgy érzem nem megy. Meg, mert megfogott a fél homály a szobámban, meg az érzés, hogy még szombat van, még itt az este. És még talán jó is lesz.
A földön ülök, úgy pötyögöm a sorokat. Kicsit könnyes a szemem. Szép ez a dal. Gondolkodom, ma vodka lesz vagy bor? Végülis mindegy, csak ne jusson majd eszembe, hogy mindjárt hétfő, és utána megint mindjárt, és megint..
Aztán arra gondolok, hogy még nincsenek barátaim Pesten, belerakom a mondatba, hogy "még", hogy reménykeltőbb legyen, de igazából nem is reménykedem. Csak úgy merem írni a mondatokat, hogy tudjam, ha majd a végén végig olvasom, talán nem sírom el rajta magam.
Úgy érzem a hétköznap napokból, a hétvége meg csak másodpercekből áll.
Vajon találok majd módot, hogy jobb legyen?
Valószínűleg nem.
A földön ülök, úgy pötyögöm a sorokat. Kicsit könnyes a szemem. Szép ez a dal. Gondolkodom, ma vodka lesz vagy bor? Végülis mindegy, csak ne jusson majd eszembe, hogy mindjárt hétfő, és utána megint mindjárt, és megint..
Aztán arra gondolok, hogy még nincsenek barátaim Pesten, belerakom a mondatba, hogy "még", hogy reménykeltőbb legyen, de igazából nem is reménykedem. Csak úgy merem írni a mondatokat, hogy tudjam, ha majd a végén végig olvasom, talán nem sírom el rajta magam.
Úgy érzem a hétköznap napokból, a hétvége meg csak másodpercekből áll.
Vajon találok majd módot, hogy jobb legyen?
Valószínűleg nem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése