Ain’t youth meant to be beautiful?

A következő sorokat nem azért írom, mert én annyira hú de melodramatikus lennék, vagy annyira belelátnám a mindenbe a dolgokat. Egyszerűen azért, mert próbálom saját magamat is megfejteni, és (egyenlőre) erre jutottam.

Talán azért nem engedek senkit közel magamhoz (legalábbis olyan nagyon nehezen, mint most is), mert nem ismerem milyen az amikor tényleg szeretve vagyok, nem ismerem milyen az amikor tényleg akarnak és nem csak valamit, hanem engem. Én azt szoktam meg, hogy belőlem viccet csinálnak, vagy csak kihasználnak. Azt szoktam meg, hogy ígérik azt a bizonyos telefonhívást, és végül sosem szólal meg a telefon.
Szóval amikor azt kérdezem magamtól, miért nem megy, miért félek ennyire? Akkor ez az egyik nyomos ok, ez az egyik miért.