and I’m finally free.

Nagyon boldog vagyok, hogy ez lehet az év első bejegyzése.
Ahogyan a cím is írja, végre szabad vagyok. Hogy ez mit takar? Holnap megyek kiiratkozni fősuliról.
Igen, apum végre belement és most nem is egy kő hanem egy hatalmas szikla esett le a szívemről. El se tudom mondani mennyire megkönnyebültem, nem kell többé hazugságban élnem (igen, nem csak egy klisé, szó szerint értem). Nem kell többet feljárnom és suli helyett a buszvégben az 1955-s Lolitát olvasnom egy fornettis árussal szemben ülve.

Tudjátok talán néha-néha még el is felejtettem így az ünnepek alatt itthon ezt a problémát, de tudatalatt szeptember óta kísértett, és azóta stresszben voltam, és tudjátok úgy igazán nyugodt sose tudtam lenni. Tényleg mindig ott volt valahol a fejemben. Nem túlzok ha azt mondom, hogy heti legalább kétszer mindig volt valami rémálmom a sulival kapcsolatban. Annyira utáltam ott mindent, és mindenkit. Vissza is sírom a régi osztályom, a Bgf-en közel sem olyan jó emberekkel ismerkedtem meg..

Szóval most egy kicsit minden rendbe jött végre.

We're children of the bad revolution
And partying's their only solution
In our minds, there ain't any confusion
About who we are and what we're gonna be
We're gonna get free free free free free free free
Get free