All my toys are dead-

Talán azért félek annyira az öregedéstől, talán azért rettent meg annyira már annak a gondolata is, hogy 20-as éveimben járok, mert a fejemben valahogy úgy létezik az egész, hogy a fiatalság egyenlő boldogság (amolyan kifacsart módon, ha azt nézzük milyen boldogtalan tudok lenni néha), ami utána van meg csak a munka, meg család és ennyi.

Például egy hete is, sétáltunk éjszaka vissza a kocsmába (elugrottunk valahova), és összetalálkoztunk egy 40 év körüli csapattal, akik valami családi banzájról tarthattak haza, és megnézte a két társaság egymást, és az én fejemben valami olyasmi hangzott el, hogy "mi vagyunk a fiatalok, miénk a világ!", ami valljuk be nevetséges, de én tényleg ezt éreztem. Talán nem is kell oda az a múlt idő.

Tegnap este pedig álldogáltunk az út közepén, ketten a bort feleztük meg piramisozva, a 3.-unk pedig a cigijét gyújtotta miközben szólt a zene az egyik telefonból. És nekem ez is egy amolyan kontextus volt, hogy tudom, hogy ilyen jelenet például 35 éves koromban már biztosan nem fog megtörténni.

Hát nem szomorú ez a gondolatmenet? Hát nem lesz ennek mindenképpen rossz vége?
Mindenki felnő egyszer.

*
Come chase the night with me
They say I'm bad, you say it back
But you know you don’t believe that