the fight that leaves you shaking with rage.

Éppen az ebédet kéne csinálnom, de körülbelül felrobbanok, és meghalnék egy cigiért (nem, nem dohányzok hétköznap, de idegre tökéletes).

Csak annyiról van szó igazából, hogy apum 3. éve játssza el velem azt, hogy mikor jön a nyár és el akarnám kezdeni jogsit, akkor jön ő és azt mondja, nem-ez-még-korai-majd-jövőre. Megkérdezem miért, arra csak annyit nyög ki, mert úgy érzi, ez van.. Hát nem nevetséges? Tavaly például azt mondta 20 évesen már csinálhatom. Körülbelül ok nélkül nem engedi, és minden évbe szegi a szavát... és ez már annyira de annyira dühítő, hogy szinte remegek a méregtől. Már tavaly is kiborított de ez minden évben egyre rosszabb, és most esküszöm betelt ezzel a pohár.

Nem az én stílusom, hogy azt írjam le ami velem történik, inkább azt szoktam leírni amilyen érzéseket ezek a történések kiváltanak belőlem. De most annyira feldühített ez a dolog, hogy le kellett írnom az egészet, mert hát az köztudottan segít. És tényleg van abban valami megkönnyebbülés ahogy a billentyűzetetet püfölve kiöntöm a lelkem..

Oké, vannak ennél rosszabb dolgok az életben, de akkor is, ami sok az sok.