feels like a long time since I was free

Gondolkodtam, hogy írjam-e vagy ne ezt a posztot, mert kicsit amolyan nem is vagyok büszke rá dolog, meg hát amint már gondolkodni kezdek rajta is idegel. Biztos vagyok benne, hogy erről a témáról már több poszt is született.

Bár ezt a dolgot itt szeretem egy kissé ködösebben megfogalmazni, de többé-kevésbé szokott sikerülni.
Na szóval..
Éppen Laura Marlingtól a Sophiat hallgattam, és valahogy előhozta azt az emléket (igazából nem volt jó ideje eszembe), hogy volt egy időszak, hogy a heti esti matekról nem hazamentem, hanem mindig elszívni egy cigit valami eldugottabb helyen, és mindig ezt a Sophia nevű dalt raktam be... Szép emlék.. És mire akartam kilyukadni ezzel? Arra, hogy borzasztóan hiányzik az alkalmi dohányzás, és nem, nem voltam rászokva sose dohányoztam naponta, mindigis az a típus voltam akinek jólesett az ital mellé, és akinek néha-néha csak maga a hangulata miatt, és az érzésért igenis is jó volt..

Nem akarok szakítani, semmiképp se, de..
De jól tudom, ha sor kerülne rá az lenne az első, hogy rágyújtanék, és elmennék péntek este bulizni egyet.