Too much.

Csak egy egészen picit be vagyok sokalva, semmire nincs időm. Tudom, hogy erre a bejegyzésre bezzeg van, de csak húzom az időt, hogy ne kelljen ECDL-t tanulnom(erről lejjebb bővebben).
Szóval nem is tudom. Nem is tudom, hogy pontosan miért érzek így.
Nem csak arról van szó, hogy a félévire szét hajtom magam és kb abból áll a hetem, hogy hétfő-színjátszó + matek, kedd-tánc, szerda-hatvan(havonta), csütörtök-ecdl. Ja és ezen belül a napjaim olyanok, hogy elmegyek suliba tanulni, hazaérek nagy sokára és mit kell csinálnom? Tanulni. Aztán hirtelen a nap vége van, este 10 és épp marad egy kis időm, hogy a zenéimet rongyosra hallgassam és a naplómba még több rosszkedvű bejegyzést firkantsak. Mostanság rajzolni sem volt időm pedig imádom. Egész hétvégén tanultam.
Kicsit belefáradtam már az egészbe.
Elvileg ez pont nem az élet habos oldala, de akkor melyik rész az? Mert se nem a szerelmi életem, se nem a társadalmi életem... Szóval értitek. Hol az a rész ahol azért még jól is alakulnak a dolgok? Mert nálam - akármilyen szánalmas is ezt kijelenteni - nincs is olyan rész. Nálam csak olyan van, hogy magányosan, és anélkül halok meg, hogy bármi nyomot is hagynék a világban. Vagy ezt korai még 16 és fél évesen mondani? Nem tudom. Csak azért gondolom, mert mindenki másnak alakulnak valahogy a dolgai csak nekem nem. Talán elvagyok átkozva? Vagymi.
Nah ennyit a mostani ömlengésemből. Most sajnos nem tudom tovább húzni az időt és neki kell ülnöm a rohadt ECDL-es IKT-s kérdéseknek. Csütörtökig már csak 70 darab van!:D Jah igen egy hónap múlvára mind a 630 db-ot tudnom kell. HURRÁ.
Jah akit érdekel esetleg, hogy mit kell megtanulnom, az kattintson IDE!
Oké, tényleg neki kéne állnom(összeszámoltam és ma 35-t kell megtanulnom) de még mindig kicsit halaszthatom... Zenét most nem linkelek, mert nálam még mindig a Paramore The Only Exception-je megy... VISZONT hozok egy idézetet, azután pedig  elmegyek vacsizni, de utána BECCSZÓ nekikezdek tanulni! Cserkész becsszó!;)


Ismered azt az érzést, mely hívatlan vendég módjára befészkeli magát a fejedbe, és bármennyire igyekszel nem gondolni rá, mégsem tudsz szabadulni tőle? Azt mondod magadnak, hogy ura vagy a helyzetnek, de igazság szerint ez nem ilyen egyszerű. Könnyű úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog...