Never Again

Elrontottam. Szóval csak leültem a ventilátor elé a földre, bekapcsoltam az mp4-em és sírtam. Az elején még elég hangosan a hátamat a gép asztalába ütöttem párszor, de utána lecsillapodtam.
Utána már csak bőgtem, aztán apu kinyitotta és megkérdezte bejöhet-e (nem látott, de remélem nem is azért jött, mert meghallott volna, én tényleg igyekeztem halk lenni!), azt mondtam nem, és azt felelte, hogy akkor majd ha lesz időm, menjek át.
Remélem számít rá, hogy nem megyek, mert az hét szentség, hogy innen ki nem teszem a lábam soha többet.