just tell me it will be okay

Na igen egy hét sincs suliig, ma reggel voltam tankönyvosztáson (olyan borzasztó könyveket kaptam, mint gazsaságtan, marketing stb), hétfőn a hajnali órákban, 7:30-kor lesz a tanévnyitó.

De most mindez már nem is tűnik olyan fontosnak. Hogy miért?

Mert ma osztályfönökünk tett egy bejelentést facebookon, és mielőtt leírnám fontos, hogy mindenki tudja, én nagyon szerettem ofőt, meg nagyon jól tanított, jó volt tesi és magyar tanárnak is. Futóversenyekre is mentem vele, mindig megkínáltam ha sütit sütöttem és vittem a suliba, a humora is valami kabaréban is helyt állna. Komolyan, imádtam, hogy ő volt az osztályfönökünk, az angol tanár mellett ő volt a kedvencem,!

Oké mostmár kezd úgy hangozni mintha meghalt volna, azért azt nem. Szóval annyi, hogy elmegy, legalábbis egy másik iskolába fog tanítani. És nem tudom hogy bírom ki a 12-13.-at így. Komolyan, ilyen nincs. Ilyen egyszerűen nincs, hogy egy héttel iskolakezdés előtt bejelentem, hogy "tudom, hogy már 9.óta azt emlegetem, hogy "jajj majd a szalagavató milyen jó lesz, jajj majd ha érettsigézünk" de bocsika lelépek. Oké ízt is írta, hogy miattunk neki is nehéz volt ez, de akkor is. Szükségünk van rá. Ő volt köbö az egyetlen normális tanár ott, jó nem, de a legjobb az biztos. És most csak úgy elmegy.

Ajj. Semmi kedvem jövőhéttől iskolába járni.

És tényleg nem értékeljük amink van, amíg el nem veszítjük azt.