Letters to Effy N. 2
Tudod Effy,
Egyszerűen ki nem állhatom a gondolatot, hogy egy hét múlva már a Vakáció végső napján fogok ücsörögni. Úgy szeretnék egy kicsit lelkesedni, de csak rettegek a gondolattól, hogy mennyi minden fog ránk szakadni! És én soha nem tudtam kezelni a stresszt, egyszerűen nem megy.
Ami meg az elmúlt napokban történt, hát nem is tudom. Azt kívánom előbb történt volna, hátha jobban kiheverem iskolakezdésre. És a legrosszabb, hogy összevagyok zavarodva, még csak meg sem beszéltem senkivel, és annyira nehéz lesz róla beszélni.. Néha kicsit az jár a fejemben, hogy mi van, nem Őt akartad? De aztán rögtön jön a válasz: Igen de egyáltalán nem így. És mindig hibázom, nem tanulok semmiből azt hiszem. De őbenne legalább megbízhatok, igaz?
Szóval iskola, iskola, iskola, mi a fenének érkeztél ilyen hamar? Nem hiszen, hogy készen állok. Pedig talán az ember életének egyik legdöntőbb éve az az utolsó év a középiskolából.
De legalább az őszt az szeretem, bár ez enyhe vigasz.
még két napot dolgozni
elmenni könyvosztásra és évnyitóraközben NEM kinyírni mindenkit
venni sulis cuccokat
becsomagolni a könyveimet
előkotorni a bizimet, meg a hivatalos papírt tk-osztásra
visszabillenteni az biológiai órámat (talán rossz kezdet volt pénteken reggel fél 6-kor hazaérni?)
újra naplót írni, különben fel fog robbani a következő évben a fejem
találkozni barátnőmmel
elkezdeni edzeni
összekaparni magam
Egyszerűen ki nem állhatom a gondolatot, hogy egy hét múlva már a Vakáció végső napján fogok ücsörögni. Úgy szeretnék egy kicsit lelkesedni, de csak rettegek a gondolattól, hogy mennyi minden fog ránk szakadni! És én soha nem tudtam kezelni a stresszt, egyszerűen nem megy.
Ami meg az elmúlt napokban történt, hát nem is tudom. Azt kívánom előbb történt volna, hátha jobban kiheverem iskolakezdésre. És a legrosszabb, hogy összevagyok zavarodva, még csak meg sem beszéltem senkivel, és annyira nehéz lesz róla beszélni.. Néha kicsit az jár a fejemben, hogy mi van, nem Őt akartad? De aztán rögtön jön a válasz: Igen de egyáltalán nem így. És mindig hibázom, nem tanulok semmiből azt hiszem. De őbenne legalább megbízhatok, igaz?
Szóval iskola, iskola, iskola, mi a fenének érkeztél ilyen hamar? Nem hiszen, hogy készen állok. Pedig talán az ember életének egyik legdöntőbb éve az az utolsó év a középiskolából.
De legalább az őszt az szeretem
még két napot dolgozni
elmenni könyvosztásra és évnyitóra
venni sulis cuccokat
becsomagolni a könyveimet
előkotorni a bizimet, meg a hivatalos papírt tk-osztásra
visszabillenteni az biológiai órámat (talán rossz kezdet volt pénteken reggel fél 6-kor hazaérni?)
újra naplót írni, különben fel fog robbani a következő évben a fejem
találkozni barátnőmmel
elkezdeni edzeni
összekaparni magam
Megjegyzések
Megjegyzés küldése