smelled of cigarettes and sadness

Mindig is tudtam, hogy akárhányszor újra nézem a Skins-t, egy kicsit képes befolyásolni. Most is a 2. generációt, a kedvencemet nézem, de már érzem is. Most nyár van, bár már augusztus, talán a nyár saját 'vasárnapja', de ha elindulok a lejtőn, nem épp őszre érek a mélypontra?
És amilyen megtört lélek voltam mindig is, szeszélyes és bizonytalan, pontosan tudom, hogy ezt nem engedhetem. Most nem, mert hát nem az utolsó gimis év a legmeghatározóbb mindenkinek? Hiszen azon múlik olyan sok minden. És én mindig is csodáltam az embereket akik képesek voltak mindig és mindig tanulni, mert én nem tudom hogyan kell összetört szívvel, vagy fájdalmasabb időszakokban leülni és tanulni. Másoknak nem borítja el a fejüket a sok rossz gondolat olyankor? Bennem van a hiba?
Ezért is kéne összeszednem magam addigra, de bár tudom, és most le is írom, hogy így kéne lennie de ugyanakkor azt is tudom, hogy akkor se leszek képes egyben tartani magam. És ki tudna ezen segíteni, hiszen már 19 leszek, elvileg a magam ura vagyok mégis kinek lenne joga beleszólni mit is teszek?
Nekem kéne magamtól rájönnöm, de ugyse vagyok rá képes.