Do you know where the wild things go?

Éppen zöld teát szürcsölgetek, és azon gondolkodom, hogy újra bele kéne vetnem magam a fogyóba (ami az írásbeli napjaiban megszakadt jelentősen). És emellett azon is, hogy nagyon is ideje beleásnom magam a tanulásba is most már, mert bizony telik az idő, és valószínűleg matekból is szóbelizek (ha nem bukok meg !).

Szóval, elég sok mindenben össze kell most szednem magam, de mindemellett vagy egy elég nagy problémám is, ami így, hogy Alt-J-t hallgatok még fájdalmasabbnak tűnik (ha ez lehetséges).

Tehát arról van szó, hogy szüleim nem akarnak elengedni a Sziget fesztiválra, mert féltenek, meg az elvileg sokkal ijesztőbb, mint a Volt fesztivál volt.. A tény, hogy nem akarnak engedni, még körülbelül az első írásbeli érettségis nap estején derült ki, ami biztos nem kell mondanom, hogy eléggé odatett.. Na de a lényeg, hogy még van egy picike remény, de annyira félek, hogy nem sikerül meggyőznöm őket, hogy azóta szóba se mertem hozni a dolgot (pedig már 3 hete, hogy ezt beszéltük). Szóval baromira félek. Annyira fontos, hogy ott legyek, hogy azt el sem tudom mondani. Lehet ma lesz róla szó, de nem tudom, viszont kezdek kifogyni az időből.

És kiborít az egész téma.

Ő meg hiányzik.

Please don't go, please don't go
I love you so, I love you so
Please don't go, please don't go
I love you so, I love you so
Please break my heart, hey