to get attached to temporary people

Sírtam este is, sírok most is, sírok majd délután is és arra gondolok fáj, hogy az életemben vagy, de fáj, hogy mégsem. Nem akarok mást, nem akarom, hogy jöjjön jobb, nem akarok felejteni sem.
Most is csak a tekinteted jár a fejemben, ahogy rám néztél a vasútasban, ahogy megöleltél, nem akarom elfelejteni, meg ahogy úgy köszöntél, hogy odaszóltál, és megmutattad, hogy lefotóztad ahogy kifújom a cigi füstöt. Tudod én már ebből arra gondolok, hogy akkor és ott volt egy pillanat amikor rámnéztél, úgy tényleg, és úgy gondoltad, hogy ez a pillanat tetszik, ez lefotózod. Neked semmiség, nekem mégis valami. A vasútasban veled mindig csodaszépek az éjjelek úgy látszik. Csak egy legalja kocsma, csak két éjjel veled a 20-ból, de imádom azt a helyet miattad.
És az egyetlen dolog amiért várom a holnapi Ballagást, hogy láthatlak ha csak egy kicsit is, de semmi kedvem a rokonokhoz, meg a ballagási ebédhez, csak hozzád lenne kedvem.

És most ahogy kinézek az ablakomon, és látom ahogyan a szél csapkodja a májfám színes szalagjait, még az sem éri el, hogy jobban érezzem magam.
Úgy érzem sosem leszek jobban.