I stare at the lawn, it's Wednesday morning

(Ezt a bejegyzést részben a reggelem ihlette, azért a cím.)

Na ez amolyan nap volt ez eddig, hogy 3x kellett kimennem a teraszra, lecsücsülni a hintaágyra amolyan füstölgö pók ujjakkal, elgondolkodni, valami disszonáns zenét hallgatva csendesen. Azt hiszem épp az a baj, hogy publikus lett a dolog amiről egyáltalán szó van, szóval ide már végképp nem kéne részleteznem, de hasonló ügy a hétvégéhez (amit majd még egy bejegyzésben meg szeretnék örökíteni).

Szóval most is kicsit talán úgy mondanám bajba sodortam embereket, és ez elgondolkodtatott. Eddig félve akartam belemenni egy kapcsolatba, mert magamat féltettem, hogy nem lesz jó, korlátoznak, vagy nem is tudom sok mindentől féltem/félek, de most meg azt éreztem meg sem érdemlem az illetőt. Mert hát ő olyat érdemel aki miatt ilyenekbe keveredik? Nem. Én meg amúgy egy olyan ember vagyok aki szereti, hogy van mögött múlt, jó sztorik stb, de az már más amikor másokra is kihatnak ezek a dolgok.

Ez amolyan furcsa nap eddig, keserédes ahogy rossz dolgok történtek, de legalább az jó, hogy rávilágítottak dolgokra!