I need You.

Tényleg, KOMOLYAN nem tudnám elviselni ha még csak barátok sem lehetnénk. Én olyan világban nem akarok élni ahol még ennyit sem kapok meg!! Szóval üzenném a  teremtőnek, hogy legalább ezt ne vegye el tőlem...

Márpedig nagyon úgy áll a helyzet, hogy még barátnak sem vagy megfelelő annak a bizonyos illetőnek... És ha erre gondolok HATÁROZATTAN rosszul vagyok... Semmim sem fog már maradni? Nah és történetesen mindig az ILYEN szituációknál jön az a bizonyos Nyári Szünet, hogy a dolgok még véletlenül sem javulhassanak... Szép az élet, ugye?

És bár Zsófi úgy tartja, hogy nem, szerintem el fog felejteni. Mert csak NEKEM van szükségem RÁ... Fájdalmas, de igaz.

És nem elég ez a végeérhetetlen szívfájdalom még Zsófi is elfog menni... Legszívesebben vele mennék. Tényleg! Tök jó lenne, mert tudom nélküle nem tudnék itt maradni.. És testvérének fogadna, és állandóan együtt lennénk, meg mindent együtt csinálnánk.:D♥ Jó lenne, de sajnos a valóság nem ilyen kedves hely... Szóval miközben eme sorokat írom, rámjött egy újabb sírógörcs, a bizonyos illető meg Zsófi miatt is... Mi jöhetne még? Kicsikét már elegem van.

Üzenet Zsófinak: Zsófim tarts ki! És ha nagyon nehéz lesz gondolj arra, hogy mennyien állunk melletted!♥

Fejlécről, magyarul:

Nem, ő nem a barátom.. de szeretem az öleléseit, a szemeit, a mosolyát.. a rengeteg közös emlékünket, a perceket, amikor együtt nevettünk.. azt hiszem, szerelmes lettem a barátságunkba.