Born To Die

Hát nincs valami jó hangulatom. És még csak nem is azért, mert fél 9-től ezidáig tartott CSAK lemásolni az órai anyagokat (szerintem az elmúlt 3 napban, amit kihagytam végig csak írtak, minden órán).
Szóval, miért is van rossz kedvem? Csak a szokásos miatt. Ami egyre rosszabb és rosszabb lesz. És fogalmam sincs mit csináljak. Ez a legrosszabb, amikor már az se tudja az ember, hogy mit csináljon. Ez sajnos nem olyan dolog amibe beletudnék törődni, pedig rá vagyok kényszerítve, hogy kibírjam, hát, ha rajtam múlna én nem akarnám kibírni, hanem csak legyen vége. Mindegy hogy hogyan, csak legyen vége. De nincs.
Oké tudom, ne fejtsem ki ennyire, ilyenkor amikor az se tudja senki mi a fenéről hadoválok már megint. Vettem be is fejezem.
Tudjátok mit? Nem, azért sem! Végül is ez az én blogom, arról írok amiről csak akarok! Ha akarok addig nyafogok a személyes problémáimról amíg feljön a nap! Vagy tovább, én dolgom.
Szóval hol is tartottam. Na igen.
Ez nem az a szomorúság amikor zokog az ember, meg a fejét veri a falba, az még talán jobb is lenne...
Ez az, amikor az ember csak ül, és bámul maga elé üres tekintettel, és csak csorognak a könnyei.
Azt hiszem nem is írok tovább, mert ez a bejegyzés betűről betűre szánalmasabb lesz.