have no idea

Gondolom rohadtul lejön, hogy úgy szoktam bele kezdeni egy bejegyzésbe, hogy fogalmam sincs miről fogok írni. Szóval ez ilyen jön ami jön.
Natehát, beteg vagyok, szóval itthon tanyázom(nem is igazán bánom). Azon agyaltam, hogy érettségi szünet az jövő héten lesz? Mármint hétfőtől szerdáig nem lesz suli és csütörtökön is csak déltől? Jól tudom? Valaki tényleg majd mondja már meg, mert innen itthonról én tökre lemaradok az információkról. Egyébként remélem tényleg jövő héten lesz érettségi szünet, mert ha igen, akkor ez nekem ilyen extra hosszú pihenő, mármint a betegeskedésemmel összekötöm a hosszú hétvégét és a szünetet, hát nem állat?:D
Amúgy a fogyómat jól elrontottam a hosszú hétvégén, de ma már megint belejöttem(de a mérekezést passzoltam) és most olyan jó érzés, mármint például futni is tökre nem szeretek de valamiért mégis eljárok, hogy miért? Mert imádom az az elégedettséget amit akkor érzek, amikor hazaérek, és tudom, hogy ez az, ezt is megcsináltam, még úgy is, hogy nem feltétlenül fogyok tőle.
Úúú, már be is indult a fecsegésem. De nem baj, akit nem érdekel, az nyugodtan ki X-elheti a blogom!;)
Szóval vegyük azt is, hogy facebookon, 2 reakció fogadott, mármint két különböző barátnőmtől, az egyik:
"ahha" kb ennyi arra, h torokgyulladásom van, a másik meg: "jajj szegénykém, gyógyuljál, ugye holnap már jössz suliba? szeretlek!(L)". Azért ilyenkor elgondolkozik az ember...
Jah még valami eszembe jutott -  igen jól gondolod épp szóf*sásom van, ez egy tünet - azon is agyaltam, hogy vajon ki lepett meg tegnap(vagyis ugye elsején)? Mert fel volt díszítve a ház előtti egyik fa orgonavirágokkal. Nah igen ez a lebutított változata a májusfának, mert eredetileg egy fát kéne hozniuk, és szalagokkal feldíszíteni, de nekem így is tetszett, mert tök romantikus megoldás! Viszont ma amikor épp azon voltam, hogy leszedjem a fáról(nah igen már rohadásnak indult az orgonavirág) akkor azért eszembe jutott pár ember, hogy valamelyikük lehet. Az a probléma fényszaruból nem nagyon tetszik senki, szóval nem voltam elájulva, hogy "Hátha ő volt, mondd, hogy ő legyen, mondd hogy ő!!". Meg nem is hánytam szivárványt amikor megláttam. Mindegy ez életem első(remélhetőleg nem is utolsó) májusfája, szóval csak örülök neki.
Amúgy ma az álmaimra így reagáltak: "Nem sok esélyed van." Nekem meg csak elindult a fejemben az a dal, tudjátok...
Everybody tells me that it's so hard to make it,
it's so hard to break it, and there's no way to fake it.
Everybody tells me that it's wrong what I'm feeling,
I shouldn't believe in,the dreams that I'm dreamin'.
I hear it everyday, I hear it all the time.
I'm never gonna amount to much
but they're never gonna change my mind.
Tell me, tell me, tell me,something I don't know x6.
.How many inches in a mile? What it takes to make you smile.
Getcha not to treat me like, a child, baby?
Tell me, tell me, tell me,something I don't know something x5.
Everybody tells me I don't know what I'm doing,
this life I'm pursuing,the odds I'll be loosing.
Everybody tells me that it's one in a million,
like one in a billionone in a zillion.
I hear it everyday,I hear it all the time,
I'm never gonna amount to anything,
but they're never gonna change my mind....


STBSTB. Ennyi nem érdekel a véleménye.
De amúgy most tökre nem ilyen zenét hallgatok, hanem Lana Del Reyt, ez a nő komolyan egy zseni!

UI.: Zsóó, vagy Kami, aki még olvassa a blogom, nem tudnátok beszkennelni az órai anyagot?

-gondolom nem, de azért megpróbáltam.