3 am in front of the house.

Körülbelül 2 éve megtanultam értékelni a pillanatokat, és tudni ott és akkor, hogy ez egy szép, vagy nem szép, vagy esetleg egy keserédes emlék lesz, de egyszer hiányozni fog, vagy csak egyszer késő este eszembe fog jutni amikor nem tudok aludni. Sokat gondolkodok ilyeneken. 

Ma például épp a "A Thousand Years" című dal szólalt meg, és rögtön visszaröpített a szülinapomra, mikor az egyik srác (akiről totál nem gondolnám, hogy ilyeneket hallgat), berakta ezt a dalt.

Az előbb pedig ezt az idézetet találtam, ami rohadtul megérintett:

They’ll grab your waist and whisper in your ear, but six months later you’ll find yourself drunk texting them that you miss them and they won’t respond.

A cím a péntek estémre utal.