Beginning of the end:

Az az igazság, hogy az utóbbi két hetem abból állt, hogy beszólogattak, hogy mennyit rontottam, abból, hogy tanultam, tanultam és tanultam a jobb jegyekért, és, hogy néha a tanórák 45 perces veszekedésekből álltak (a tanár részéről). 

És valamiért ez az egész év nagyon hosszú, és fáradalmas volt. Miután januártól konkrétan áprilisig minden hétvégén odavoltam, le kellett lassítanom, és a sulira koncentrálnom, visszaesni a hétköznapok sűrűjébe.

És én elfáradtam, tényleg.

Még nincs vége, mert vár rám 3 témazáró, és körülbelül 4 felelés, ez mind a jövőheti 4 napba sűrítve. Utána meg persze a szóbeli angol érettségi hétfőn.

Most úgy érzem, hogy rendben, még kibírom ezt a másfél hetet. De kell egy utolsó lökés, ami átbillent a túloldalra. Bele fogok adni mindent, de kell ez a mostani péntek este, meg szeretném érezni a nyár ízét, hogy nincs sok hátra, és akkor majd bele tudok adni mindent így a végén.