it's the kinda ending you don't really wanna see
Tegnap (vagyis inkább ma) éjjel találkoztam azzal az emberrel akiről körülbelül az összes blogbejegyzés szólt még 2013-ban. És nagyon furcsa volt, mert sose futottunk össze így külön abban a 2 és fél évben amióta azon a házi bulin jobban megismertem.
Azt hiszem bár sok idő eltelt, semmit sem változott.. és hát talán azért, mert én olyan típus vagyok akiből elő tudnak tőrni a régi érzelmek, talán azért, mert ittam, de engedtem, hogy megcsókoljon. És hogy fogja a kezem. Még az ölébe is húzott többször is, de azt sosem hagytam. Utána persze már rögtön jött, hogy aludjak náluk meg satöbbi, amiből tudtam, hogy tényleg semmi sem változott, és megint beigazolódott a véleményem a "férfiakról".
Persze végül tök bunkó voltam vele, meg nem engedtem semmit pedig olyan nagyon erőszakos volt. Miért engedik ezt maguknak, hogy így bánjanak egy lánnyal? Persze a magabiztosság, meg egy kicsike rámenősség lehet vonzó, de azért ez már a másik véglet volt. És ami az erőszakot illeti, az egyik haverja valami tök durvát beszólt, amivel kürölbelül lekurvázott (már elnézést a szóhasználatért), én meg dühömben meglöktem kicsit, hogy mégis hogy beszélhet így velem, főleg, hogy még csak nem is ismer. Ő pedig mit csinált? Most is alig hiszem, hogy így történt, de megcsapott arcon a kabátjávál, nem teli erőből, de azért annyira, hogy még a fejem is elfordult a csapás hatására.. És én meg csak álltam ott és vártam, hogy az akivel azelőtt kb 15 perce csókoloztam, hogy mondjon valamit vagy megvédjen, de ő csak nevetett, hogy jaj ez csak poén volt, ne vedd komolyan..
Még hülyén éreztem magam, hogy nem vesznek komolyan, és, hogy talán nem kéne, hogy kiakadjak.. Ez is mutatja, hogy mekkora bajok vannak a világgal. Hogy megüt egy srác és még ÉN érezzem magam kínosan, meg megalázva.
De még mindezek után is egy részem bánja, hogy nem engedtem több csókót. Vagy hogy nem mentem bele, hogy elmenjünk hozzájuk, mert esküdözött, hogy egy ujjal nem fog hozzám érni..
Mert lehet ez így értelmetlen azok után amiket leírtam, de nekem Ő nagyon sok gondolatomat kitöltötte akkoriban, és ezek nem múlnak csak el úgy. Nem ilyen vagyok. Ha valakit kicsit is szeretek, az sohasem tud teljesen elmúlni. Egyszerűen ilyen vagyok.
Egy másik furcsa pillanata az volt az éjszakámnak (még korábban), amikor szóbajött az az illető akiért odáig meg vissza vagyok kb október óta, és ültünk az asztalnál és tudtam, hogy 3 illető ott tudja, hogy tetszik akiről épp szó van ("tetszik", mennyire lealacsonyítja ez a szó amit érzek), mert egyik jobban sikerült estén (külön-külön) elmondtam nekik, bár persze megbántam utólag. De tudtam, hogy nem tudják a másikról, hogy ő is meg ő is tudja. De a lényeg, hogy tudták, és ahogy róla beszéltünk én csak meredten bámultam magam elé. És édes istenem, rossz volt. Miért szeretem mindig a rossz embereket?
Látod, minden éjszakámba belopózol egy kicsit, ha máshova nem, a fejembe mindig.
Azt hiszem bár sok idő eltelt, semmit sem változott.. és hát talán azért, mert én olyan típus vagyok akiből elő tudnak tőrni a régi érzelmek, talán azért, mert ittam, de engedtem, hogy megcsókoljon. És hogy fogja a kezem. Még az ölébe is húzott többször is, de azt sosem hagytam. Utána persze már rögtön jött, hogy aludjak náluk meg satöbbi, amiből tudtam, hogy tényleg semmi sem változott, és megint beigazolódott a véleményem a "férfiakról".
Persze végül tök bunkó voltam vele, meg nem engedtem semmit pedig olyan nagyon erőszakos volt. Miért engedik ezt maguknak, hogy így bánjanak egy lánnyal? Persze a magabiztosság, meg egy kicsike rámenősség lehet vonzó, de azért ez már a másik véglet volt. És ami az erőszakot illeti, az egyik haverja valami tök durvát beszólt, amivel kürölbelül lekurvázott (már elnézést a szóhasználatért), én meg dühömben meglöktem kicsit, hogy mégis hogy beszélhet így velem, főleg, hogy még csak nem is ismer. Ő pedig mit csinált? Most is alig hiszem, hogy így történt, de megcsapott arcon a kabátjávál, nem teli erőből, de azért annyira, hogy még a fejem is elfordult a csapás hatására.. És én meg csak álltam ott és vártam, hogy az akivel azelőtt kb 15 perce csókoloztam, hogy mondjon valamit vagy megvédjen, de ő csak nevetett, hogy jaj ez csak poén volt, ne vedd komolyan..
Még hülyén éreztem magam, hogy nem vesznek komolyan, és, hogy talán nem kéne, hogy kiakadjak.. Ez is mutatja, hogy mekkora bajok vannak a világgal. Hogy megüt egy srác és még ÉN érezzem magam kínosan, meg megalázva.
De még mindezek után is egy részem bánja, hogy nem engedtem több csókót. Vagy hogy nem mentem bele, hogy elmenjünk hozzájuk, mert esküdözött, hogy egy ujjal nem fog hozzám érni..
Mert lehet ez így értelmetlen azok után amiket leírtam, de nekem Ő nagyon sok gondolatomat kitöltötte akkoriban, és ezek nem múlnak csak el úgy. Nem ilyen vagyok. Ha valakit kicsit is szeretek, az sohasem tud teljesen elmúlni. Egyszerűen ilyen vagyok.
Egy másik furcsa pillanata az volt az éjszakámnak (még korábban), amikor szóbajött az az illető akiért odáig meg vissza vagyok kb október óta, és ültünk az asztalnál és tudtam, hogy 3 illető ott tudja, hogy tetszik akiről épp szó van ("tetszik", mennyire lealacsonyítja ez a szó amit érzek), mert egyik jobban sikerült estén (külön-külön) elmondtam nekik, bár persze megbántam utólag. De tudtam, hogy nem tudják a másikról, hogy ő is meg ő is tudja. De a lényeg, hogy tudták, és ahogy róla beszéltünk én csak meredten bámultam magam elé. És édes istenem, rossz volt. Miért szeretem mindig a rossz embereket?
Látod, minden éjszakámba belopózol egy kicsit, ha máshova nem, a fejembe mindig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése