And we got four more days 'til Friday

Az a baj velem, hogy én már hétfő este úgy érzem, hogy bár péntek lenne. És most még csak nincs is diákmunka épp (leállás). Ráadásul 2 napot is kint voltam a hétvégén (mint mostanában mindig), szóval igazából egy rossz szavam nem lehetne.

De nem értem magam. Sok fiatallal inkább az a baj, hogy ki se teszik a lábukat otthonról, velem meg az, hogy nem tudok megmaradni a házban? Bár ez így olyan ártatlanul hangzik, pedig mégis csak inni meg bulizni járok el, ezek nem éppen a legpéldamutatóbb dolgok. De én amúgyis alapjáraton az estéket szeretem, nem a forró nappalokat..

Szóval nem tudom, de ma is ahogy esteledett el is kapott az az érzés, hogy nem akarok a házban maradni. Talán ha egyedül laknék csak elmennék egy éjszakai sétára zenével a fülemben, de így meg magyarázkodhatnék, hogy mégis miért akarok este 10 után az utcán lófrálni.

Írhatnék még a múlt héten felmerülő problémáimról, mert megint van egy pár. De mi értelme lenne? Miért kéne tovább szűrkítenem a blogot? Legyen elég baj, hogy itthon ülök, egy kalandos este helyett, és egyedül érzem magam.