Island of Freedom
Előszöris nagyon-nagyon fáradt vagyok! Összejött mára munka, viszont - bár egyszeri alkalom, hogy ilyen beosztás volt - de ma 4:30-tól (!!) 8-ig és utána még 14:30-tól 18:30-ig tartott a munkaidő. Szóval valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy megpróbáltam időben lefeküdni, de még 1-kor is éberen vizslattam az órát, és utána 3:30-kor keltem.. Szóval 2 órát aludtam! Amikor hazajöttem délelőtt megpróbáltam aludni, de 45 perc után felébredtem tesómra és nem tudtam visszaaludni.
Szóval egész nap fájtak a szemeim, és egy használhatatlan félholt voltam, de tudtam, hogy ma van az a nap. Eleget halasztottam ezt az egész utolsó próbálkozást, hogy elengedjenek a Szigetre. Bár mindig nyomósnak tűnt az ok, mint például szóbeli érettségi előtt nem akartam felhozni, mert tudtam ha nemet mondanak biztosan nem fogok tudni tanulni és kiborulok. Vagy csomószor apu fáradt volt, vagy rosszkedvű és olyankor se hozhattam fel. Viszont már július lett, és letudtam az érettségit, és tudtam, hogyha a napokban nem sikerül aput meggyőznöm, akkor soha.
Szóval kidolgoztam egy tervet a fejemben, amit igazából már hónapok óta formálgattam, gyakorlatilag egy érvelést. Aztán tegnap végül leírtam amit gondolok és el is mondtam ma, bár szörnyen éreztem magam fizikailag, és gyakorlatilag végig reszketett a hangom, pedig a szónoklatomat magabiztosnak szántam, de végre megpróbáltam, így utoljára!
Az a furcsa, hogy igazából amikor előzőleg beszéltem vele erről, az magyar írásbeli napja volt, és csak veszekedés, ordítozás, és egy ellenkezést nem tűrő beszélgetés volt az egész dolog részükről, az én részemről meg egy kiadós sírás már a szobámban. Aztán ma pedig csak elmondtam és némi feltételszabással, de ahogy végig mondtam, igent mondott!!
Ha ez egy furcsa pálfordulatnak tűnik akkor elmondom, hogy ez nem volt ilyen egyszerű! Kellett ehhez sok minden, részben, hogyy anyumat meggyőzzem, de sikerült!! El se hiszem.
Szóval most fáradt vagyok, de boldog!
Szóval egész nap fájtak a szemeim, és egy használhatatlan félholt voltam, de tudtam, hogy ma van az a nap. Eleget halasztottam ezt az egész utolsó próbálkozást, hogy elengedjenek a Szigetre. Bár mindig nyomósnak tűnt az ok, mint például szóbeli érettségi előtt nem akartam felhozni, mert tudtam ha nemet mondanak biztosan nem fogok tudni tanulni és kiborulok. Vagy csomószor apu fáradt volt, vagy rosszkedvű és olyankor se hozhattam fel. Viszont már július lett, és letudtam az érettségit, és tudtam, hogyha a napokban nem sikerül aput meggyőznöm, akkor soha.
Szóval kidolgoztam egy tervet a fejemben, amit igazából már hónapok óta formálgattam, gyakorlatilag egy érvelést. Aztán tegnap végül leírtam amit gondolok és el is mondtam ma, bár szörnyen éreztem magam fizikailag, és gyakorlatilag végig reszketett a hangom, pedig a szónoklatomat magabiztosnak szántam, de végre megpróbáltam, így utoljára!
Az a furcsa, hogy igazából amikor előzőleg beszéltem vele erről, az magyar írásbeli napja volt, és csak veszekedés, ordítozás, és egy ellenkezést nem tűrő beszélgetés volt az egész dolog részükről, az én részemről meg egy kiadós sírás már a szobámban. Aztán ma pedig csak elmondtam és némi feltételszabással, de ahogy végig mondtam, igent mondott!!
Ha ez egy furcsa pálfordulatnak tűnik akkor elmondom, hogy ez nem volt ilyen egyszerű! Kellett ehhez sok minden, részben, hogyy anyumat meggyőzzem, de sikerült!! El se hiszem.
Szóval most fáradt vagyok, de boldog!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése