the trick is to play your music louder than your thoughts

Utálok mások előtt sírni.

Kicsit attól tartok mindig, hogy azt hiszik, hogy csak figyelmet akarok, pedig igazából én mindig erősen próbálom visszafogni a könnyeket. És általán azért visszatudom fogni magam, de amikor valaki megkérdezi jól vagyok-e, olyankor tényleg végleg elszokott törni a mécses.

Most egyébként arról van szó, hogy valószínűleg nem is vennének fel koliba, bár én eddig is aggódtam, de most, hogy apu is elkezdett, már sokkal idegesebb lettem. Igazából igyekeztem volna titkolni, mert nem akarom, hogy tesóm okolja magát, vagy akármi, dehát nehéz ez az egész.

Irónikusan az aggodalmam másik fele az, hogy hogy bírnám a kolit, ugyanis én vilégéletemben itthon laktam a szűlöi házban. A legtöbb időt távol innen táborokban, fesztiválon töltöttem 1-1 hetet, de igazából akkor sem voltam teljesen magamra utalva, viszont most tényleg ez következne ha koliba kerülnék, magamra főzni, mosni, ismerős nélkül az egész karon stb. Szóval nagy lépés.

És hát jövő hét péntek a határidő a koliba való jelentkezésig, ezért talán furcsa is lehet, hogy ugyan mi a fenéért nem gondolkoztam ezen előbb, de igazából meg se fordult a fejemben a szóbeli óta, hogy engem felvehetnének a BGF-re. Gödöllőre pedig nem kellett volna koli, mert nincs olyan messze. Pestre viszont túl sok energia feljárni, és ha még órarendem is rossz lenne, az körülbelül megoldhatatlan lenne. Szóval most nővéremmel szerettem volna beszélni erről, hogy kicsit megerősítsen egyáltalán a koliban élésről, de nem ér rá (külföldön van) és ez is olyan rosszul esik, mert emlékszem mielőtt elment és mondtam neki, hogy megint meddig nem lesz ithton, szinte kinevetett, hogy majd végig tartjuk a kapcsolatot, skypolunk meg ha baj lesz számíthatok rá stb. És most itt van ez, hogy egy tök fontos kérdésben szükségem lenne rá - nem is kérdés igazából csak megerősítésre vágyom - és nincs egy 10 perce rám..

Szóval most min kéne aggódnom, hogy felvesznek-e, vagy, hogy ha felvesznek milyen lesz?