a love so sweet it makes me sad

Számomra rejtély, hogy van-e megoldás arra, ha a legjobb fiúbarátom szerelmes belém.. Pedig nem mindig azt akartam, hogy valaki ilyen feltétlenül és végtelenül jól bánjon velem? Hát mégse jó érzés szeretve lenni? De. Csak ez bonyolult. Legalábbis ebben az esetben. Szóval nem tudom, és néha már próbálok nem is gondolni rá.. de sajnos előszokott jönni.. Például mikor a kocsmában már a 2. ismerős hozza fel, hogy ti-most-akkor-együtt-vagytok? És én meg csak mindig kinyögök egy nemet, aztán csak állok ott magam elé meredve. Mit is mondhatnék? Legszívesebben rögtön a fejükhöz vágnám, hogy létezik olyan, hogy fiú-lány barátság, és ők túlságosan szűklátókörűek ha ezt nem akarják beismerni. De egyrészt az egyik fél igenis szerelmes, szóval ez akkor már nem is teljesen egy barátság.. ugye? A másik dolog meg, ha akármit mondanék ilyenkor, valószínűleg összetörném az illetőt.. néha úgy érzem nem is én vagyok üvegből..

De ma is lemegyünk majd a pubba, mint tegnap meg mindig, És majd ma is elfelejtjük, hogy a kommersz vodka nem tesz jó nekünk.. legalábbis kevesebb jót, mint rosszat.