if people were rain -

Egész jól belejöttem így júliusban a rendszeres blogolásba, de az utóbbi napokban nem voltam. Ennek oka, a munka, szerda óta mindennap vagyok (persze hétvégén nem), és ma is 12 óráztam (reggel 8-ra mentem, nemrég értem haza), és holnap is fogok, utána szórakozás szerdán (nálam ez általában a másnapot is lefoglalja..), ha minden igaz pénteken megint meló, és szombaton megint engedjük-el-a-hajamat lesz. Igazából telefonra gyüjtök, elég drágára...
De hiányzik a blog is, meg a pihi is, mert szerintem igazán lehetne inkább 8 órás munkaidő is, meg kicsit több fizu (nem minimálbér), ja meg szék, hogy ne kelljen állni, 12 órán át..
Hétvégén akár lett volna időm is írni, de olvastam! Az Alaska nyomában-t! Hát nem gyakran olvasok (mert sose találok olvasnivalót), de ezt nagyon régóta elakartam olvasni, és most megtettem és IMÁDTAM! Zsó, ha esetleg ezt olvasod, tudom, hogy imádsz olvasni, nagyon ajánlom neked is, nem lehet letenni se!



Egyébként lehet csak mert Alaska nyomában-tól előjött a filozófiálgatósabb oldalam, vagy, mert a  Nightingale élőfelvételét hallgatom Demitől ami számomra az egyik leggyönyörűbb/megérintőbb dal, de kezdek belesüllyedni a magányba és bizonyos tehetetlenségbe, MEGINT.

Because memories fall apart too. And then you’re left with nothing, left not even with a ghost, but with its shadow.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések