lemon water

1.nap

Ma belegondoltam, hogy talán azért nem tudok érvényesülni soha, mert a tökéletes alakú barátnőm mellett romlik a helyzetem, és ami még fontosabb, nem vagyok megelégedve magammal, és az már egyenlő a vesztéssel.
Onnan jött egy nagyobb inspiráció, vagy épp nagyobb bizonytalanság, hogy megint azt kellett hallgatnom, mástól, hogy de jól érezték magukat, meg mennyi srác oda ment megint, és hogy még ez meg az is ott volt velük. Nekem meg persze úgy tud fájni, hogy annyi mindenből ki maradok.
És elegem van, hogy mások árnyékában élek, és soha de soha életemben nem voltam biztos magamban, talán csak egyszer 10. évvégén egy picit jobban, hogy miért? Mert akkor fogytam viszonylag sokat, és már ott tartottam, hogy a suliban odaszóltak, hogy "de vékony vagy!". De utána való nyáron sajnos még többet is visszahíztam, mint amennyi lement, és az az öröm csak kb 2 hónapig tartott..
És visszaakarom kapni azt az érzést.
A tét is sokkal nagyobb, mert jön az utolsó év, tehát mindenki úgy fog rám emlékezni, úgy fogok kinézni a szalagavatón, a tablóképen annyira lesz kerek az arcom, és a ballagási videókon is olyan emlék leszek.
Én döntök, csak annyira borzasztó nehéz ez az egész.

Megjegyzések

  1. Dóri!
    Butaságokat gondolsz.
    Ha Csillára gondolsz a "tökéletes alakú barátnő" alatt, akkor végképp. Semmi bajom Csillával, de nem igaz, hogy tökéletes alakú. Te sokkal szebb vagy nála, természetesebb, és vonzóbb - mármint lány vagyok, szóval érted, hogy értem xd. Ne emészd magad, nagyon-nagyon szép leszel a tablófotókon is, a szalagavatón meg abban a ruhában végképp <3

    Zsó ×××

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsó, írtó aranyos vagy. Igazából nem kifejezetten rá gondoltam, inkább általánosságban írtam.. De köszönöm a kedves szavakat, és, hogy még mindig olvasol, imádlak, remélem jól érzed magad Londonban! <3

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések