rather feel pain than nothing at all

Kezdek rájönni, hogy hiányzik valami.

Ez egyébként úgy jött, hogy feltünt, hogy mostanában nem is hallgatok olyan igazi jó, vidám szerelmes dalokat.

Azt tudni kell, hogy világéletemben romantikuslélek voltam, és, hogy sokáig hittem, hogy tényleg jön majd a tökéletes szerelem, meg ami még a mesékben szokott lenni.

De most egy olyan szakaszában vagyok az életemnek, hogy még csak szerelmes sem vagyok. Oké, rágódom a múlton, meg összeszorul a gyomrom mikor más lányokkal látom azokat a bizonyos illetőket akikhez azért egyszer volt közöm, de most nincs olyan akire úgy tényleg gondolok mindennap meg tudjátok a szokásos.

És nagyon hiányzik, maga az érzés, ha jól alakulna ha nem, nekem szükségem van rá.

Mindig is azt vallottam, hogy jobb szenvedni egy bizonyos mértékig, mint nem érezni semmit!

És ez az egész kilátástalanság mérföldekkel rosszabb ha az összes ismerősöd sorsa csodálatosan alakul ilyen téren.

(¯`v´¯) 
`·.¸.·´ 
¸.·´¸.·¨) ¸.·¨) 
(¸.·´ (¸.·´ (¸.·¨¯` Miért vagyok ilyen szánalmas?