Letters to Effy N. 3

Kedves Effy,

Volt már olyan érzésed, hogy egyszerre unatkoztál és voltál mégis elfoglalt? Hogy annyi mindenre nem volt időd, és mégis hiányzott valami? Mert én most ezt érzem.

Annyi mindent kellene csinálnom. Mozognom kéne, egészségesen ennem, tanulnom, segítenem itthon, fejleszteni a rajztudásom, mindeközben készülnöm az érettségire, szalagavatós próbákra járni, el kéne döntenem miben leszek a szalagavatós afteron, eldöntenem mit akarok ha elballagtam, de azt is, hogy milyen hosszú szoknyában ballagok, és pihennem is kéne, a barátaimmal lennem, és szórakoznom.

Annyi mindenre nincs időm... és mégis kéne, hogy történjen valami, valami, hogy akár ide leírhassam, hogy ezért vagyok szomorú, ezért vagyok boldog, ezért nem tudom hogy érezzek. Szóval érted. 

Hát nem szörnyű? Nem nevetséges? Nincs elég időm, és röpül minden perce, mégis azt akarom, hogy legyen több ez az egész. Mégis mi a fene bajom van?

I'm walking fast through the traffic light

Busy streets and busy lives

And all we know

Is touch and go

We are alone with our changing minds

We fall in love 'til it hurts or bleeds or fades in time