You only look into my eyes when I've been cryin'

Légyszíves mondja meg valaki, hogy van-e rosszabb annál, mint amikor akkor kérdezik meg tőled hogy van-e valakid (és most még szépen fogalmaztam), amikor olyannal szemben ülsz aki tetszett/ik, és ezt ő is tudja. Most komolyan, van ennél megalázóbb? Na ilyen az amikor azt akarod, hogy elnyeljen  a talaj... 

Ráadásul még azzal is találkoztam akit igazából nem is ismerek annyira jól, de megveszek érte. Bár ez elég mániákusnak fog hangzani, de én amikor tudom, hogy láthat az aki tetszik, mindig próbálok jó formában lenni, és mindig jobban összeszedem magam az olyan reggeleken. Ilyen nap csak a kedd és a szombat (a szombat is már csak 3-szor). Aztán most valamiért egy hete se láttam, meg szombaton se volt próbán, plussz én ma vérvétel miatt csak az utolsó másfél órán voltam. Szóval úgy voltam vele, nem, ma hagyom a francba, ha már többet leszek kórházban, mint az iskolában, minek vesződjek vele hogy nézek ki?

És naná, hogy ma jött oda (nem hozzám, barátnőmhöz, de ő meg velem volt), és ilyenkor volt alig rajtam smink meg valami béna póló.. Ilyenkor kell így kinéznem.

És annyira dühít, mert kb 2 hete hangját se hallottam és nem is tudom még csak felfogni sem, hogy hogy a fenébe pont ma kellett odajönnie. Miért kell, hogy mindig a lehető legszerencsétlenebbül alakuljanak a dolgok? És még ott bénáztam is, mert nem volt meg a bérletem. Haha.

És ez után volt az a jelenet amivel a bejegyzést kezdtem.

Jó kis nap megint.

Ebbe egy kicsit belehaltam amúgy.