Miss Nothing

Mostanában még csak nem is úgy alakulnak a dolgaim, hogy bőgnöm kelljen, inkább már őrjöngenék és ordítanék. Egyszerűen nem értem, hogy miért tart minden ilyen elcseszettül rossz irányba. De voltam valaha is elégedett? Minden annyira rossz, és elegem van, hogy mindig van ok, hogy panaszkodjak. Valószínűleg ha valaki tényleg követi a blogom, azt már igencsak idegesítheti..
Elindítottam jó nagy hangerőn a The Pretty Reckless albumot (Light Me Up), és talán egy kicsit, KICSIT jobban érzem magam.

Egyébként végig futtatva a dolgot igenis azért vagyok mindig elégedetlen, mert nem kapom meg amit vagy akit akarok. De az elmúlt hónapokban amim eddig volt abból is annyit veszítettem! Az az igazság, hogy az a normális, hogy az embernek legalább egy területen rendbe szokott lenni az élete. Nekem az elmúlt időben minden elromlott, de kivételesen a suli jól ment. De viszont most már meg az se. Szóval.. Mi jön most?

Változtatnom kéne és megmutatnom mindenkinek, hogy nem, nem érdekel, és nem törődni az olyanokkal akik hátba szúrnak. Tudjátok 100x jobban fáj ha úgy árulnak el, hogy nincs kivel megbeszélned, nincs aki az oldaladon áll..



And what I need is someone to save me

Cause I am goin' down, all the way down