"Csak törni tudok, szökni nem."
Fordítsd el a fejed ha meglátsz.
Hajts rá a barátnőmre ha tudod, hogy tetszettél, és kérd is ki a véleményem légyszi.
(2 különböző illető)
Néha annyira el tudják érni, hogy semminek érezzem magam, tényleg.
Újabb bőgős korszak kezdődik?Megint abba kéne hagynom az evést lehet.
Folynak a könnyeim és csalódott vagyok és mérges, ami azt jelenti, hogy megint csak nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. De legalább azt elmondhatom magamról, hogy mindig van valami amiről tudok írni, igaz?
A reggelem már azzal a pompás dologgal kezdődött, hogy egy bizonyos illető (az amelyikről mostanában szó van) pont egy busszal ment velem reggel, és meg se akart ismerni de én azért köszöntem úgy ahogy. Aztán amilyen az én szerencsém, ismételten sikerült egy buszra szállnom vele hazafele (pedig eddig sose láttam azon) és csak akkor láttam amikor szálltam le és hátra kellett mennem, de ismételten elfordította a fejét. Hát oké legyen, úgy voltam vele, hogy reggel is ez csinálta én nem csinálok magamból hülyét, és így inkább rá se néztem és én sem köszöntem. Legyen ekkora pöcsfej akkor, már elnézést. Kezdem megszokni, hogy facen ha ritkán rám is ír (mint tegnap), akkor is csak a bunkóságot és flegmázást kapom.
Tudjátok mit? A második mondatról már nincs is erőm írni. Az is elég szar ügy, legyen elég ennyi.
Hajts rá a barátnőmre ha tudod, hogy tetszettél, és kérd is ki a véleményem légyszi.
(2 különböző illető)
Néha annyira el tudják érni, hogy semminek érezzem magam, tényleg.
Újabb bőgős korszak kezdődik?
Folynak a könnyeim és csalódott vagyok és mérges, ami azt jelenti, hogy megint csak nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. De legalább azt elmondhatom magamról, hogy mindig van valami amiről tudok írni, igaz?
A reggelem már azzal a pompás dologgal kezdődött, hogy egy bizonyos illető (az amelyikről mostanában szó van) pont egy busszal ment velem reggel, és meg se akart ismerni de én azért köszöntem úgy ahogy. Aztán amilyen az én szerencsém, ismételten sikerült egy buszra szállnom vele hazafele (pedig eddig sose láttam azon) és csak akkor láttam amikor szálltam le és hátra kellett mennem, de ismételten elfordította a fejét. Hát oké legyen, úgy voltam vele, hogy reggel is ez csinálta én nem csinálok magamból hülyét, és így inkább rá se néztem és én sem köszöntem. Legyen ekkora pöcsfej akkor, már elnézést. Kezdem megszokni, hogy facen ha ritkán rám is ír (mint tegnap), akkor is csak a bunkóságot és flegmázást kapom.
Tudjátok mit? A második mondatról már nincs is erőm írni. Az is elég szar ügy, legyen elég ennyi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése