Oh my heart it breaks every step that I take ---

Annyira utálom ezt. Miért tartok ott, hogy már megint a telefonomat bámulom, hogy írsz-e? És mindig összetörök egy kicsit, hogy nem, nem te írtál. Néha akkora klisé tudok lenni.
És én még azt hittem a múltkori után keresni fogsz. Jó vicc. Pedig gyakorlatilag tudattam veled, hogy hiányzol és ne tűnjél már el. De miért is érdekelne?
Én csak nem értem az embereket. Egyszerűen nem. Tudják, hogy bántanak, mégis megteszik. Ennyire könnyű játszani mások érzelmeivel? Én tuti rosszul érezném magam legalább egy picit ha ezt művelném másokkal..
Lehet végül fel sem fog köszönteni, vagy majd annyit ír falamra csak, hogy "boldogat", mintha akárki másnak írná. De én nem csak egy 'akárki' vagyok, ugye? Neki nem! De mostmár nem is tudom.
Abba kéne hagynom az írást, mert szomorúból dühösbe kezdek átmenni..

Don’t make me sad, don’t make me cry
Sometimes love is not enough and the road gets tough
I don’t know why
Keep making me laugh
Let's go get high
The road is long, we carry on
Try to have fun in the meantime